„Járványfolklór”, avagy humor a közösségi hálón - 5. rész

A koronavírushoz kapcsolódó mémek és egyéb folklór jellegű tartalmak megjelenési sorrendjükben és tematikájukban is érzékenyen illeszkednek az éppen aktuális eseményekhez.

 

 

 Nagyításhoz kattintson a képre!

 

Bár egy dinamikus, percről-percre változó korpuszról van szó, sok benne az ismétlődés (illetve egy-egy adott szöveg- vagy mémtípus variálódása), az új tartalmak pedig legtöbbször formula-szerűen, azaz ismerős formai keretben jelennek meg. Mik is ezek a folklór-tartalmak? Hogyan kapcsolhatók (kapcsolhatók-e egyáltalán) régóta létező, internetes folklóralkotásokhoz, esetleg offline, „hagyományos” folklórműfajokhoz? Teljes áttekintést persze nehéz lenne adni, hiszen a vizsgált anyag nehezen körülhatárolható. A felgyorsult alkotói folyamat, a terjedés sebessége és a gyorsan eltűnő, illékony tartalmak mellett is kirajzolódik azonban egy részben formai, részben tematikai alapú tipológia, amely a folklorisztika eszközeivel leírható. 

Amikor a koronavírus magyarországi megjelenése még nem tűnt igazán valódi veszélynek, az online folklórban a felhalmozással szembeni gúnyos kritika volt jellemző. A kritikus hozzáállás persze a továbbiakban is megmaradt, a téma azonban áttevődött a hiánycikké vált alapélelmiszerek és háztartási cikkek felértékelődését humorosan bemutató helyzetképekre. Megjelentek a járvány elleni védekezésről szóló motívumok, mint pl. a kézmosás, a szájmaszk és a két méter távolság. A kijárási korlátozások bevezetésével az otthon tanulás és a „home office” témáját feldolgozó humoros alkotások száma lett kiugróan magas. Ezt követően, az elhúzódó elszigeteltség, bezártság és az ezzel járó pszichológiai és fizikai kihívások kerültek az online folklór célkeresztjébe, és olyan témák is megjelentek, mint a karanténdivat. Számos új szóösszetétel került forgalomba (karanténkonyha, karanténfodrászat, karanténfogadalom, karanténszülinap stb.), és rövid idő alatt divatba jöttek az online kommunikációt jellemző szórövidüléses formák, mint pl. a kreakarantén. A járvány fenyegetésétől a konkrét megjelenésén át a karanténhelyzet kialakulásáig szépen megjeleníthető minden fontos történés az interneten folklórként terjedő alkotásokon keresztül. Ahogyan az előző részben láthattuk, az ünnep, a húsvét is összefonódott a járványfolklórral. Ha sorba rendezzük a járvány fontosabb eseményeit és megvizsgáljuk az elmúlt időszakban keletkezett mémeket, szépen illusztrálható a folklórnak az a tulajdonsága, hogy érzékenyen reagál és reflektál a közösségi szinten fontos dolgokra. Minél kiemeltebb egy téma vagy motívum a kommunikációban, annál több, egyéb folklór tartalommal fonódik össze, és annál többféle formai-stilisztikai keretben jelenik meg.

 

A feldolgozás mikéntjéből egyrészt rekonstruálhatók a társadalmi problémák típusai, másrészt kirajzolódik a formai és tematikus gazdagság. Utóbbi a variációképződés révén alkotáscsoportokat hoz létre, amelyek alkalmassá válnak a tipológiai vizsgálatra. Az online alkotások rendszerezésének alapja lehet a téma (pl. egy esemény, egy ünnep stb.), a motívum (pl. Leonardo Mona Lisájára az elmúlt években egy egész mém-ciklus épült, a járványfolklórban fontos motívumok a szájmaszk, kézmosás, távolság, WC-papír stb.), illetve a formai keret, séma, amit megtöltenek tartalommal. A formai-stilisztikai alapon megragadható mém-csoportokat az alábbi, négy képkockából álló népes sorozat két darabjával illusztrálom. Az első kép a járványfolklór egyik alkotása: a digitális vagy távoktatás témája tölti meg az interneten évek óta ismert, változatos tartalmakat befogadó sémát. A második kép 2018-as online gyűjtés anyagából származik. 

      

 

 Nagyításhoz kattintson a képekre!

 

Tamás Ildikó „Járványfolklór” sorozatának 5. része teljes terjedelmében ide kattintva olvasható.

 

A képek és szövegek forrása a közösségi média.