2024. április 4–5-én került sor a HUN–REN BTK Néprajztudományi Intézet és a Magyar Néprajzi Társaság Folklór Szakosztálya Kortárs folklór – folklór és medialitás című konferenciájára. Az MTA Humán Tudományok Kutatóházában megtartott kétnapos rendezvényen a folkloristák mellett történeti néprajzosok, nyelvészek, tánckutatók, valamint kulturális antropológusok tartottak előadást, köztük a Néprajztudományi Intézet több munkatársa is.

 A konferencia előadóinak egy része a folklorisztika hagyományos műfajait, a monda, anekdota, vicc, népdal, gyerekdal, ima, tánc kérdéseit és közvetítőeszközeit (mesemondás, fénykép, ponyva, sajtó) érintette újszerű megközelítésben. Domokos Mariann nyitóelőadása a hivatásos mesemondó, Szalai Oszkár alakjának felelevenítésével a folklórt legtipikusabb közvetítő közegében, a szóbeliségben, de városi környezetben mutatta be. A folklórkutatás ma már hagyományosnak tekinthető területét jelentik a kéziratos és nyomtatott írásbeliség folklórközvetítő, folklór alakító hatásának vizsgálatai. A „Történetek és a történelem” szekcióban Ament-Kovács Bence és Landgraf Ildikó, majd a „Prózafolklór és identitás” címűben Nagy Zsolt Babai Dániellel közös előadása, valamint Mikos Éva érintették ennek kérdéseit. Egy másik szekcióban Vargha Katalin egy tematikus csoport, a papjancsi-viccek szóbeli és írásbeli működési módjait hasonlította össze sajtóadatok segítségével. Külön színt hozott az írásbeliség-szóbeliség dichotómiájának megközelítésébe Biernaczky Szilárd afrikanista előadása, amely a hagyomány és identitás kérdéseit is érintette. A humort, mint a kortárs folklórjelenségek egyre nagyobb teret hódító jelenségét több előadás is tematizálta, Bakos Áron a katonatörténetek sajátos humorát elemezte.

 

A képen: Prajczer Zsófia. Fotó: Szakál Anna

 A kortárs folklorikus jelenségekről, a slam poetry-ről, az ufókról, a fan fiction-ről, valamint a mockumentaryról szólt több szekció számos előadása is. Utóbbiakról a „Folklór a digitális térben” blokkban Horváth Kinga, illetve Jamriskó Tamás beszélt. Az internet nem csupán folklóralkotások megosztásának helyszíne lehet, hanem bizonyos kényszerhelyzetekben, mint amilyen például a koronavírus időszaka volt, a vallásgyakorlás is ide szorulhat vissza. A jelenséget Frauhammer Krisztina és Prajczer Zsófia kiváló előadásai segítségével ismerhettük meg. Külön színt képviselt a konferencián a „Kép és folklór” szekció, amelyben képek és mozgóképek digitális térben való megjelenésének lehetőségeivel foglalkozott Erős Eszter, valamint Szabó Henriett.

A hazai történeti és recens kutatásokról szóló beszámolókon túl nemzetközi terepen zajló vizsgálatok eredményeiről is szó esett, Tamás Ildikó a számik képzőművészetének a hagyományos viselethez és népművészethez való viszonyáról értekezett. Leszja Musketik személyében magyarul beszélő ukrán előadó is részt vett a konferencián, aki egy ukrán népdal háborús himnusszá válásának folyamatát követte végig az internet segítségével. A terepmunka fogalmának újszerű megközelítéseit a „Tér és terep” fogalompár ernyője alatt igyekeztek megvitatni a résztvevők. Pócs Éva a maga és kollégái gyimesi kutatásainak a helyiek saját hagyományához való viszonyára tett hatását tárgyalta. Bertók Zoltán szokatlan helyszínt, egy állatmenhelyet választott terepnek, hogy ott az emberek egymás közti kommunikációjának sztereotip elemeit figyelhesse meg.

A képen: Mikos Éva. Fotó: Szakál Anna

A lírai műfajok változásainak bemutatására szintén két szekció teremtett lehetőséget. „A népdaltól a slam poetry-ig” című egészében erről szólt, ahol a hagyományos dalok és a felsorolt kortárs jelenségek közti analógiákat keresett Tolcsvai Nagy Gábor akadémikus, valamint K. Molnár Emese és Krizsai Fruzsina (utóbbi Tátrai Szilárddal közösen végzett kutatásairól számolt be) nyelvészek. A Magyar Lírakorpusz dalszövegeinek elemzésébe Kopcsák Róbert és Prótár Noémi engedett betekintést (Horváth Péterrel közösen alkotott előadásukban) a „Folklór a digitális térben” című szekcióban. A népdal fogalmának kiszélesítésére tett javaslatot Letenyei László, amikor az 1960-as és 1990-es évek között születettek gyerekdalait tartalmazó gyűjteményét mutatta be. A hagyományos és a modern formák között keresett párhuzamokat Povedák István az ufóhitet a nemzeti eredetkérdéssel összekapcsoló szubkultúra vizsgálata során.

A tanácskozás fontos állomás a magyar folklorisztika történetében. A témák és a terepek sokfélesége, valamint az egyes diszciplínák eltérő szemlélete és módszertana valójában gazdagítja egy-egy folklórjelenség értelmezési keretét, ugyanakkor az egykor hagyományos jelenségeknek az írásbeliségbe, majd az analóg, később a digitális tartományba költözése, mediatizálódása új helyzetet is teremtett, közel hozva egymáshoz a társdiszciplínák e kérdéseket kutató képviselőit is.

Az előadásokat követő, a népes közönség részvételével kialakult szakmai vitákban a folklór és rokon fogalmainak kérdései, valamint a populáris kultúrához, illetve tömegkultúrához fűződő viszonya került terítékre. A problémák sokfélesége újabb tanácskozások tematikáját is körvonalazza.

 

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                             Iancu Laura – Mikos Éva