Két új füzettel bővült a Tájak–Korok‒Múzeumok Kiskönyvtára sorozat: megjelent Magyar Zoltán, a HUN-REN BTK Néprajztudományi Intézet tudományos főmunkatársa műve a Petőfi-szülőházról, valamint a Magyar Zoltán és Filus Erika által összeállított kiadvány a kiskőrösi Szlovák Tájházról.
A nagy múltra visszatekintő Tájak–Korok‒Múzeumok Kiskönyvtára sorozat 863. füzete a kiskőrösi Szlovák Tájházat mutatja be. A török hódoltság idején elpusztult alföldi község a 18. század első felében felföldi evangélikus szlovák telepesek által népesült be újra, és nemzetiségi karakterét az 1785-ben már mezővárosi szabadalmat kapott település egészen a 20. század második feléig megtartotta.
E kiskőrösi szlovák tradícióknak állít emléket az az 1839-ben épült parasztház, amelyet az 1970-es években alakítottak át tájháznak. A füzet Magyar Zoltán által írt fejezetei Kiskőrös múltját, újratelepítését ismertetik, majd bemutatják a tájházban megtekinthető néprajzi hagyatékot, és annak részeként a helyi gazdaság és agrikultúra főbb jellegzetességeit. A kiadványt a tájházban kiállított ruhadarabokra is utalva Filus Erika viselettörténeti leírása teszi teljesebbé, valamint mindazok az archív fotók, melyek szintén a kiskőrösi szlovák népi kultúra közelmúltjára emlékeztetnek.
A kiskőrösi Petőfi-szülőházról szóló füzet borítóképei. Fotó: Csatai Ede
A Tájak–Korok‒Múzeumok Kiskönyvtára 864. füzete a sorozat – és a helyi önkormányzat – egy régi adósságát törleszti. A Petőfi-szülőházat bemutató füzet a szintén kiskőrösi származású Magyar Zoltán néprajzkutató munkája. E kiadvány Petőfi születésének helyi hagyománykörét is érintve mindazokat a kiskőrösi hagyományokat ismerteti, melyek közvetve vagy közvetlenül kapcsolatosak a nevezetes költő származásával (az evangélikus egyház hiteles keresztelési anyakönyvi bejegyzése, Petrovics István hajdani mészárszéke, az első köztéri Petőfi szobor), valamint a már a 19. század derekén kialakult helyi Petőfi-kultusszal.
E kultusz középpontjában értelemszerűen az a máig meglévő és a Petőfi-emlékév alkalmából felújított parasztház áll, ahol a költő a hagyomány szerint 1822 szilveszterén megszületett, benne mindazokkal a becses relikviákkal, melyek egykorúak Petőfivel: az ágy, ahol a helyi tradíció szerint meglátta a napvilágot, a családi almárium, továbbá az az ónkancsó, amellyel 1823. január 1-én az evangélikus templomban megkeresztelték, továbbá édesapja, Petrovics István meggyfapipája, amely 1745-ben készült.
A négy osztatú, szabadkéményes parasztházban kialakított emlékkiállítás a Petőfi család tagjainak későbbi életútjára is kitér jelzésszerűen. Az itt látható tárgyak kiegészítői azok a versidézetek, melyek a hátsó szoba falán vannak kifüggesztve, továbbá a helyi Petőfi-kultusz 19. századi kezdeteit megörökítő fényképek. E látnivalók folytatása az udvar hátsó részében található épület kiállítása, amely a Petőfi alakja által ihletett kortárs képzőművészeti látványtárnak ad otthont.
Jelenleg a múzeum bejáratánál látható a már említett, 1861-ben készült és egy évre rá felállított első köztéri Petőfi szobor. Noha a szülőház ajtajával szemben magasodó gémeskút felépítménye már 21. századi, a kút maga ugyanaz, ahonnan Petrovicsék is húzták a vizet. A kúttól jobbra látható két somfa 1990-ben került Kiskőrösre, annak a nevezetes koltói Petőfi-somfának hajtásaiként, amely alatt a költő mézeshetei alatt koltói versei java részét írta. A somok mellett a székelykeresztúri Petőfi-körtefa magoncának hajtása látható. A szülőház szomszédságában található Petőfi műfordítóinak szoborparkja, a szoborpark mellett pedig a modern emlékmúzeum épülete, benne a költőre emlékező új állandó kiállítással és az időszaki tárlatoknak helyet adó galériával.
A felújított Petőfi szülőház. Fotó: Csergő Anna Mária
