A gyermek közétkeztetés társadalmi beágyazottsága. Kérdések és lehetőségek.
NKFIH-kutatás (2018-2022)

A kutatás közvetlen előzménye:

2018. március 12-én az OGYÉI (Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet és az MTA BTK Néprajztudományi Intézet között kétoldalú tudományos együttműködési megállapodást jött létre. (Száma: MTA BTK KKP/1318-1/2018) Ennek célja az interdiszciplináris együttműködés a két fél között, a gyermek közétkeztetés és a néprajzi táplálkozáskultúra-kutatás tudományos eredményeinek, így például az adatbázisoknak a megosztása, közös kutatási tervek megfogalmazása. Az együttműködés volt az alapja a közösen beadott, és sikeresen elindított, az NKFIH által támogatott kutatási pályázatnak. A kutatás a gyermek közétkeztetés témakörét a néprajzi táplálkozáskultúra-kutatás szemléletével (étkezési szokások, hagyomány és újítás; étrendek, ismeretátadás-szocializáció, fenntarthatóság), az oktatás és a táplálkozás-egészségügy felől közelíti meg.

A kutatás résztvevői: az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet és a BTK Néprajztudományi Intézet munkatársai: a vezető kutató Báti Anikó tudományos főmunkatárs, továbbá Juhász Katalin tudományos főmunkatárs, Várkonyi-Nickel Réka tudományos segédmunkatárs.

 

 

A kutatás alapkérdése:

Az egészségmegőrzésben és a tudatos fogyasztóvá válás folyamatában a gyermek közétkeztetésnek fontos szerepe van. Hazánkban több évtizede zajlik a közétkeztetés rendszerének megújítása. A kutatásban szakértői mintaként kiválasztott 10, egymástól eltérő település helyszínen, esettanulmányokon keresztül vizsgálja az „egészséges” étrend társadalmi beágyazottságát, megismerve a gyermekek családi táplálkozáskultúráját, és a közétkeztetés valamennyi érintettjének menzával kapcsolatos nézeteit, tapasztalatait, egy-egy helyszínen a körülményeket és a közétkeztetés működési mechanizmusait, eredményeit és problémáit.

 

 

 

 

 

A közétkeztetés lehetőség arra, hogy összekapcsolódjanak a helyi élelmiszertermelés és -fogyasztás szintjei. A fenntarthatóság érdekében a rendszer szervezőelemei között fontos szerepe kell, hogy legyen a helyi táplálkozáskultúrának és a közösségi hagyományoknak is a társadalmi és egészségügyi szempontok mellett.

A kutatás elsődleges célja a megfigyelés, az adatok adatbázisba rendezése, és az eredmények elemzése, értelmezése; lehetséges megoldási stratégiák kidolgozásának támogatása a helyszíneken; továbbá történeti források nyomán feltárni az előzményeket is, hiszen eddig nem készült átfogó tanulmány a közétkeztetés több mint 100 éves múltjáról.

 

 

A kutatás jelentősége:

Alkalmazott néprajzi kutatási eredményeknek a közétkeztetés-fejlesztésben való felhasználására Magyarországon eddig Báti Anikó Budapest XX. kerületi munkáján kívül nem volt példa. A kutatás célja főként az, hogy kiemelje azokat a pontokat a közétkeztetés rendszerén belül, melyek eddig kevéssé voltak hangsúlyosak, nem tudatosultak, nem képezték részét a hatósági vizsgálatoknak.

Az alapkutatások eredményeire építve megfogalmazhatók ajánlások a fenntartható, az egészségmegőrzést és hosszú távon a tudatos fogyasztóvá válást támogató közétkeztetés országos szintű megvalósításához, a helyi szereplők aktív bevonásához. A rendszer egyes szereplőinek – közülük is kiemelten a fogyasztói oldal – elvárásainak összegyűjtése után az érdemi párbeszédre nyílhat mód. Mindez hozzájárulhat a menza mai általános megítélésének módosulásához.

 

 

A menzához kapcsolódó táplálkozáskultúra – az iskolát és a családokat is bevonva – egészének fókuszpontba állítása segítheti az egészségtudatos magatartás fejlődését, az ismeretterjesztést célzó kampányok hatékony megvalósítását. Az eddigi menzavizsgálatokban is szerepeltek olyan megállapítások, melyek a gyerekek fogyasztási szokásaira vonatkoztak, de az egyéni ízlés, a preferenciák, helyi szokások, vélemények nem kerültek eddig középpontba. A társadalomtudományi megközelítéssel, egyéni példák összegyűjtésével mód nyílik ezt is feltárni.

A terepmunka nyomán létrejön egy időbeli metszetet dokumentáló adatbázis a hétköznapi étkezési szokásokról, nem csak az iskolák, hanem a kapcsolódó családok szintjén is, amely forrása lehet a további összehasonlításoknak, elemzéseknek.

A két tudományág kutatóinak együttműködése nyomán az eltérő kutatási és értelmezési módszertan révén megszülető eredmények komplex képét nyújthatják a gyermek közétkeztetésnek. A kutatás egy új, interdiszciplináris módszertan kidolgozásának úttörőmunkáját is jelenti, amely a tapasztalatok alapján a jövőben tovább fejleszthető és alkalmazható újabb munkákhoz.

A kutatást az oktatással is összekötötték a résztvevők: a SE-ETK Dietetikai és Táplálkozástudományi Tanszék és az ELTE BTK Néprajzi Intézet hallgatói bekapcsolódtak a terepmunkába. Eredményeik, meglátásaik, tapasztalataik nyomán OTDK és szakdolgozatok készülhetnek, továbbá a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Egészségtudományi Doktori Iskola keretén belül a kutatócsoport egyik kutatójának PhD disszertációja is a kutatás várható eredményeire épül.

A kutatás első lépései:

A munkatervnek megfelelően a kutatás első évében elkészültek a két tudományterület kérdéseiből a vizsgálat alapjául szolgáló kérdőívek, interjúvázlatok. Első körben 6 egymástól eltérő települést választottak ki a munka helyszíneként. A kutatócsoporthoz csatlakozott az ELTE Néprajzi Intézet hallgatója is. A 2019/2020 folyamán, a terepmunka során kitöltetik a kérdőíveket;diákokkal és szüleikkel, a tanárokkal, és a konyhai dolgozókkal is. Néprajzkutatók és dietetikusok együttműködő csoportokban folyamatos résztvevő megfigyelést végeznek az iskolákban, a főzőkonyhákban.

Az előzetes vizsgálatok eredményeiből kiindulva, azt a most elkezdett munkával kiegészítve több nemzetközi és hazai konferencián is előadást tartottak 2018-2019-ben. 2021-ben, az Antwerpenben megrendezésre kerülő SIEF 23rd International Ethnological Food Research Group konferencián, melynek címe: Food, People and the City. Comparative perspectives; a School Food című panel a kutatócsoport javaslatára kerül be a programba, és ennek a megszervezésében és a konferencia lebonyolításában is aktívan részt vesznek. A kutatócsoport több előadással is készül.

A kutatócsoport, de tágabban a hazai néprajztudomány számára is nagy előrelépés, hogy az OGYÉI és az EMMI által szervezett „Közétkeztetési kerekasztal” című megbeszélésen a 37/2014. (IV.30) EMMI rendelet (a gyermek közétkeztetést szabályozó rendelet) megújítását előkészítő szakmai megbeszélésen szakértőként vehettek részt.

A kutatásba bevont egyik Heves megyei településen a közösség életébe a vizsgálat céljain túlmutatóan is teret kaptak a résztvevők az aktív részvételre. A Polgármesteri Hivatal felkérte őket az egészségfejlesztési programjuk vonatkozó részleteinek a kidolgozására, amelynek alapja a néprajzi terepmunka lesz.

Mód nyílt arra is, hogy a felnőttképzésben is megjelenjenek táplálkozáskultúra-kutatás és azon belül az eddigi menza vizsgálat eredményei, így például a közétkezésben dolgozó élelmezésvezetőknek szervezett képzések során.

 

...............................................................................................................................................................................................

 

KHI-LAND projekt

A KHI-LAND projekt célja, hogy roncsolásmentes eljárások, elsősorban tájrégészeti, történeti, etnológiai módszerek alkalmazásával vizsgáljon 10-12. századi, khitan kori erődített településeket, feltárja azok környezetét, a tájban és a ma ott élő emberek mindennapjaiban betöltött szerepüket, a hozzájuk kötődő szakrális tevékenységet és figyelmet szentel a mongol kulturális hagyományban betöltött jelentőségüknek is.
A khitanok, egy korai mongol nyelvet beszélő, Mandzsúria déli területéről, elsősorban a Liao-folyó vidékéről származó nomád nép, mely a mai Mongólia, illetve Északkelet-Kína területén alapított önálló államot. Abaoji (872-926) vezetésével egységes, jól szervezett törzsszövetség jött létre a 10. század elejére, mely mongol területekről elűzte a kirgizeket, és az észak-kínai határvidéket is veszélyeztette. A 920-as évek közepére foglalták el a mai Mongólia középső és keleti területeit, majd tovább terjeszkedve dél felé 947-ben megalapították a mongol-kínai határterületen uralkodó Liao dinasztiát, mely 1125-ig uralkodott. A nomád és letelepült lakosságot egyaránt magában foglaló birodalom erődrendszert hozott létre a mongol területeken, mely sajátos példája volt a két eltérő kulturális mintákkal rendelkező népesség együttélésének.

 


A Khi-Land projekt indulása óta a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézethez köthető, vezetője Szilágyi Zsolt az intézet tudományos főmunkatársa. 2017 óta a kutatás a BTK főigazgató-helyettese, a Néprajztudományi Intézet igazgatója, Balogh Balázs és a Mongol Tudományos Akadémia Történettudományi és Néprajzi Intézet igazgatója, Sampildondov Chuluun által aláírt együttműködési szerződés alapján folyik.
A projekt fő kutatási területe a közép-mongóliai Bulgan aimeg (megye) Dashinchilen járásában található Khar Bukh Balgas erődített település, melynek alapjai a khitan korhoz köthetők, de a 16-17. század fordulóján a falakon belül egy buddhista kolostort is felépítettek, melynek fontos szerepe volt a terület vallásos életében. Ugyanakkor az egykori kolostor több szállal kötődik a területet egykor birtokló Tsogt taij halha-mongol előkelőhöz is, aki Khar Bukh Balgastól 30 kilométerre épített saját uralkodói székhelyet. Tsogt taij támogatta a buddhizmust, így a vallás fontos központjává vált, és az ma is, az újjáéledő vallásosság korszakában is.
A projektnek a kezdetektől részvevője Tolnai Katalin régész, mongolista, térinformatikus, Harmath András földmérő szakember, illetve az utóbbi két évben csatlakoztak hozzájuk Laszlovszky József, Siklódi Csilla régészek is. A 2016-2018-as a terepmunkákon résztvevők voltak Csiky Gergely és Jambajantsan D. Amina régészek is. Az utóbbi években a projekt munkáját segítették még Dósa Krisztina és Gyergyák Csaba grafikusok, Barcza Gergely építész, Konsztantinosz Hadzijanisz GIS szakértő.

 


A kutatás, amely régész, tájrégész, földmérő-térinformatikus, történész és valláskutató szakemberek együttműködésére épül, eleve foglalkozott azokkal a tulajdonképpen a néprajzi kutatások körébe tartozó jelenségekkel, amelyek a mai modern mongol társadalomban körülveszik a régészeti lelőhelyeket, a kutatás folyamatát. Ez a lelőhelyeken befolyásolja azt is, milyen módon végezhetünk terepi kutatást, felmérést.
Ezzel kapcsolatban a Khi-Land projekt eredményei részben a tájrégészeti szemléletből következnek, melyben a történeti táj rétegei, illetve azok megfogható régészeti jelenségei a történeti tájhasználat különböző korszakait és rétegeit vizsgálják, amibe ugyanúgy beletartozik a modernkori tájhasználat, vagy éppen a kapcsolódó vallásos elképzelések és népi vallásosság elemei is. Ez utóbbiakban a néprajzi, etnológiai kutatások megközelítése adhat jó támpontokat a vizsgálathoz. A terepmunka ugyanakkor azt is megmutatta, hogy egyes lelőhelyekhez, régészeti emlékhelyekhez nyilvánvalóan a népi vallásgyakorlás elemei kapcsolódnak. Ezt felismerve, ezeket a jelenségeket is elkezdtük tudatosan gyűjteni, majd felvettük a kapcsolatot azokkal a kutatókkal, akik más régészeti lelőhelyek kapcsán már korábban is vizsgálták ezt a jelenséget a mai Mongóliában.

 


További információhoz kattintson ide.

A KHI-LAND projekt honlapja ide kattintva elérhető.

 ...............................................................................................................................................................................................

 

Tagányi Károly (1856–1924) jogszokásgyűjtő programja és hagyatékának tudománytörténeti jelentősége

A pályázat futamideje: 2019.12.01 – 2023.11.30.

A kutatócsoport szakmai hátterét a BTK Néprajztudományi Intézet és a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport (www.jogineprajz.hu) jelenti. A kutatók négy intézményből érkeztek: a PTE Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar tanszékvezető egyetemi tanára Nagy Janka Teodóra és Horváth József, a győri Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgató-helyettese szenior kutatóként; Szeberényi Gábor, a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont főigazgatója résztvevő kutatóként csatlakozott a pályázathoz. A BTK Néprajztudományi intézet munkatársai közül Bognár Szabina (vezető kutató), Domokos Mariann és Szabó Ernő vesznek részt a kutatási programban.

 

 

Tagányi Károly (1856–1924) történész-levéltárnok méltatlanul elfelejtett tudósunk, akinek témaválasztása, „stylje” is jóval univerzálisabb volt, mint kortársaié, felfogása nagyban elütött a korabeli magyar történetírók többségétől. A munkája iránt végletekig elkötelezett tudósként a 19. század végén rendkívüli képességekkel és erudícióval próbált meghonosítani több, Európában szintén abban az időszakban indult kutatási irányzatot. Szerteágazó próbálkozásai (közülük kiemelhető az őt az Akadémiába bejuttató A földközösség története Magyarországon tanulmánya) - a modern levéltártani rendező elvek adaptálásától a helytörténetírás tudományos megalapozásán keresztül a gazdaságtörténet meghonosításáig azonban túl korainak bizonyultak, s így sokáig nem akadt követőjük. Legfontosabb újítása, hogy egyre szélesebb forráskört vont be vizsgálataiba; a néprajztudományban és azon belül a néprajzi gyűjtésben is egy újabb forrásbázist látott. Így széles nemzetközi kitekintéssel nyomon követte a korszakban kibontakozó új tudomány eredményeit, és levéltári kutatásaival ötvözve építette be azokat munkáiba. Kifejezetten néprajzosok számára megfogalmazott jogszokásgyűjtő programjának első részét (A hazai élő jogszokások gyűjtéséről. I. rész. A családjog és öröklési jog köréből) 1919-ben tette közzé. Tagányi és a Magyar Néprajzi Társaság is, melynek a szerző 1920 és 1924 között elnöke volt, az európai tudományos közvéleménynek szánta a dolgozatot, így az 1922-ben németül is megjelenhetett. A jogszokásgyűjtő program folytatása azonban, ahogy a Tagányi-életmű nagy része is, máig kéziratban maradt. A kutatási program elsődleges célja a nem publikált fejezetek (dologi jog, kötelmi jog, büntetőjog) feldolgozása, digitalizálása és közzététele a Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport által működtetett jogi néprajzi adatbázisban (www.jogineprajz.hu). A kutatócsoport természetesen a Tagányi-hagyaték teljességre törekvő feltárására vállalkozik, úgy a levelezés, a kéziratok, a jegyzetanyag, mind a részben Pécsre került Tagányi-könyvtár kapcsán – minden esetben vizsgálva a digitalizálás és a közzététel lehetőségeit.

A kutatócsoport vállalja Tagányi tudománytörténeti hatásának vizsgálatát is, melybe beletartozik a tanítványi kör, a mester-tanítványi viszony feltárása éppúgy, mint akár a budapesti, akár a bécsi levéltárosi szakmai körökben betöltött pozíció vizsgálata is. Tagányi programindítóinak hazai utóéletének vizsgálatán túl, fontos a nemzetközi kitekintés. Európa szerte zajlik a 19. század végi jogszokásgyűjtések eredményeinek feltárása-újraértelmezése; a Tagányi-hagyaték feldolgozása is ebbe a diskurzusba illeszkedik. A szoros nemzetközi együttműködés elősegíti a hazánk területét érintő 19. századi gyűjtések eredményeinek feltérképezését. Tagányi (publikált és kiadatlan) örökségének teljességre törekvő, tudományos igényű számbavétele, közzététele és feldolgozása a tudománytörténet hiánypótló vállalkozása.

 

Tagányi publikált öröksége ide kattintva elérhető.

 

ETNOFOLK – Digitalizált népi kulturális örökség – Európai Uniós pályázati projekt (2011–2014)

 

ETNOFOLK logo


Az intézet konzorciumi tagként vett részt az Európai Unió támogatásával megvalósuló ETNOFOLK-projektben, amelyet négy közép-európai ország – Csehország, Szlovákia, Szlovénia és Magyarország – akadémiai, és egyetemi kutatóhelyei hoztak létre annak érdekében, hogy bemutassák a közép-európai népek hagyományos kulturális örökségét és segítsék annak megőrzését. A projekt célja az, hogy a laikus és szakmai közönség számára elérhetővé tegyék az egykori Osztrák-Magyar Monarchia közös kulturális örökségén belül a kelet-közép-európai népi kultúra hagyományait. Az együttműködés 2011 májusában indult és három éven keresztül tartott. Közös webfelületet (www.etnofolk.eu) alakítottak ki, ahol szövegek, térképek, fotók, hang- és mozgóképfelvételek segítségével mutatták be egy adott terület népi kultúráját, elsősorban a népköltészet, a tánckultúra, az öltözködés, a hit- és szokásvilág, az épített örökség különböző jelenségein keresztül. Az adatbázis a tudományos kutatás, a közigazgatás, az oktatás, a kulturális örökségvédelem, a turizmus és a regionális fejlesztés területén dolgozók számára is hasznos forrásként szolgálhat. A projekt keretében az intézet az Adattárában őrzött kéziratokat, fotókat, diákat, filmeket, hangzóanyagokat, térképeket digitalizált, ezt a gyűjteményt egészítette ki a projekt recens gyűjtéseinek dokumentációja.

 

..........................................................................................................................................................

Hármas határok vizsgálata Magyarország délnyugati, délkeleti és északkeleti térségében – OTKA pályázati projekt (2011–2015)

 

Harmas hatarok

 

 A kutatás résztvevői Magyarország hármas határait – délnyugati (magyar, szlovén, osztrák), északkeleti (magyar, ukrán, román), délkeleti (magyar, szerb, román) – vizsgálták a határ menti régiókra és a határokon átnyúló kapcsolatokra összpontosítva. Elemezték, hogy az elmúlt évszázad határmódosításai és különösképpen a rendszerváltozás óta eltelt időszak gazdasági-politikai intézkedései milyen hatást gyakoroltak a hármas határok közelében élő helyi közösségekre; hogy a határ menti települések kapcsolatrendszerének milyen kulturális, társadalmi és gazdasági dimenziói vannak. Magyarország háromféle határral rendelkezik, és így háromféleképpen tart kapcsolatot szomszédaival: Magyarország kapcsolódása a korábbi EU-hoz, az ún. Nyugat-Európához; Magyarország kapcsolódása az újabb EU tagállamokhoz; Magyarország kapcsolódása nem EU tagságú országokhoz. A történeti előzmény és a határ politikai jellege, amely ráadásul többször is változott az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben meghatározza a kapcsolatok típusát, rétegzettségét és intenzitását. A kutatás célkitűzése annak vizsgálata volt, hogy a szomszédos régiók hogyan hatnak egymásra: milyen elvek hozzák közelebb őket egymáshoz, és melyek távolító hatásúak, illetve milyen dinamikák mozgatják az egymásra hatásokat térben és időben. A kutatás három dimenzióját elemezte a határ menti régiók kapcsolattartásának: (1) kulturális dimenzió: identitás, hagyományőrzés és -teremtés, oktatási intézmények, kulturális szervezetek, (2) társadalmi dimenzió: határok jellegének változásai (1989-es vasfüggöny, schengeni határ, vízumliberalizáció) következtében átalakult/újraéledt/meglazult kapcsolatok, népességmozgások, új kapcsolatkeresési stratégiák, valamint új közösségek, (3) gazdasági dimenzió: határ menti kereskedelem (formális és informális gazdaság, feketekereskedelem). A kutatás 2015 júniusában, épp a Magyarországot elérő migránsválság kezdete előtt zárult le. Az addig lokális jelentőségű, két-, illetve háromoldalú nemzetközi határkérdés egy csapásra európai dimenzióba lépett, sőt globális politikai–ökológiai–gazdasági és vallási-kulturális összefüggésrendszerben vált vizsgálandóvá és értelmezendővé.

A kutatás honlapja ide kattintva elérhető.

 

 ..........................................................................................................................................................

 

Népi vallás a keleti és nyugati kereszténység határán: folyamatosság, változások és kölcsönhatások – ERC-projekt

Vernacular religion on the boundary of Eastern and Western Christianity: continuity, changes and interactions (324214. sz. EKT projekt / ERC project № 324214)

 

 

A kutatócsoport a humántudományokban ritka EU-s ERC pályázati támogatással 2017-től 2018 augusztus végéig működött az intézet keretei között. Kutatásuk tárgya a népi vallás néhány kulcsjelenségének antropológiai, történeti és folklorisztikai vizsgálata Közép-Kelet-Európa egy vallási határzónájában. Kutatásuk tárgya a népi vallás néhány kulcsjelenségének antropológiai, történeti és folklorisztikai vizsgálata volt Közép-Kelet-Európa egy vallási határzónájában. Vizsgálataik gerincét a latin és bizánci kereszténység európai kezdetei óta létező kulturális és vallási kapcsolatainak, párhuzamainak és ellentéteinek állandóan változó konstellációi, és ezeknek a helyi vallásokban való múltbeli és jelenbeli lecsapódásai és folklorisztikus reprezentációi képezték. Kulcskérdéseik a következők voltak: felekezetközi kölcsönhatások, együttműködés, ellentétek és konfliktusok; a vallás mint identitásformáló tényező; a hivatalos vallás és a laikus vallásosság viszonya; a vallásos világkép és a vallási normák szerepe a múltbeli és mai közösségekben, a hagyományos vallásos világkép modernizálódása és globalizálódása, az ezoterikus, spirituális New Age vallásosság megjelenése. A projekt vezetője Pócs Éva, a PTE Herder-díjas professor emeritusa volt. A csoportnak 15 tudományos munkatársa: 5 főmunkatárs (köztük 70, 50 illetve 20%-os foglalkoztatással a PTE nyugalmazott docense, a ljubljanai egyetem professzora, a bukaresti Folklór Intézet egy munkatársa, valamint 2 teljes állású budapesti munkatárs); 6 munkatárs illetve posztdoktor (100 illetve 50%-os alkalmazásban: a KRE Ókortudományi Tanszék, a CEU Mediavisztika Tanszék, a kolozsvári BBTE magyar néprajz valamint a PTE néprajz tanszékeinek volt és jelenlegi fiatal oktatói, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet egy munkatársa és egy fiatal kolozsvári román történész); végül 50%-os alkalmazásban 4 pécsi, budapesti illetve kolozsvári PhD hallgató. A tudományos munkatársak mellett 3 tudományos asszisztens munkatársa van a csoportnak (adminisztráció és archívumrendezés, -digitalizálás, technikai szerkesztés stb.).

A kutatócsoport honlapja ide kattintva elérhető.

 

A BTK Néprajztudományi Intézet legfontosabb feladatvállalásai, célkitűzései:

 

  • A néprajztudomány kézikönyveinek, valamint az intézet évkönyvének és sorozatainak szerkesztése.
  • Társadalomnéprajzi változásvizsgálatok földrajzilag és típusaiban eltérő helyi közösségekben.
  • A népi kultúra és a népművészet jelene és perspektívái, az etnográfiai kutatások társadalmi hasznosulása.
  • Folyamatok a népi kultúra alakulásának történetében: forrásfeltárások és elemzések.
  • Elméleti és módszertani kérdések a mai folklorisztikában. Folklórszövegek és a népi vallásosság jelenségeinek gyűjtése, írott forrásaik feltárása, a szövegkorpuszok bővítése, elemzése, a hagyományozódás kérdései.
  • Hagyomány és modernizáció, kulturális beidegződések és ideológiák, vallási jelenségek, táj- és környezetérzékelés – terepmunkák, etnológiai vizsgálatok Szibériában, valamint Közép- és Délkelet-Ázsiában.