Pünkösd: a zarándokünnep

Pünkösd kapcsán a magyar nyelvterület egészén ismert szokása jut az eszünkbe, úgymint: a pünkösdi király- és királynéválasztás, a pünkösdölés, a zöldág-állítás, vagy az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékét gyarapító mendei és maglódi evangélikus templomok pünkösdi díszítése stb.

Pünkösd ünnepének megnevezése – a karácsonyhoz és a húsvéthoz hasonlóan – nagy múltú, történeti kifejezés, s mint ilyen, sokrétű fogalom, melynek az idők folyamán más-más eleme kapott hangsúlyt. Szó szerinti jelentése: ’ötvenedik’ (gör. pentekoszté), az ünnep tárgya pedig – a keresztény vallásban – a harmadik isteni személy, a Szentlélek elküldése/eljövetele és az egyház születésének az ünnepnapja. A zsidó-keresztény vallástörténetben meghatározó az ünnep ószövetségi öröksége. A magyar népi vallásosság szempontjából érdemes kiemelni a zarándoklat-motívumot. Ez mind az Ó- és Újszövetségben, mind pedig a magyarság vallásos eseményei között hangsúlyos elem: gondoljunk csak a jelentős történelmi múltra visszatekintő, az idők folyamán magyar nemzeti ünneppé alakult csíksomlyói pünkösdi zarándoklatra, búcsúra, hogy csak a legismertebb események egyikét említsük.

 

 

 Magyarfalu, 2007. Készítette: Iancu Laura

 

Pünkösd kapcsán a fentiek mellett a magyar néphagyomány néhány nagy múlttal rendelkező, a magyar nyelvterület egészén ismert szokása jut az eszünkbe, úgymint: a pünkösdi király- és királynéválasztás, a pünkösdölés, a zöldág-állítás, vagy az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékét gyarapító mendei és maglódi evangélikus templomok pünkösdi díszítése stb. A népszokások azon túlmenően, hogy pompás látványt, esztétikai élményt nyújtanak, mind-mind fontos funkciót töltöttek be a helyi közösségek életében és az egyéni életfordulók eseményei között (pl. legényavatás).

 

 Pünkösdi templomdíszítés Maglódon, 2013. Készítette: Iancu Laura

 

A zöldág-állítás kapcsán meg kell jegyezni, hogy egyfelől inkább a télűző, illetve tavaszköszöntő hagyománykörhöz kapcsolódik, tehát nem feltétlenül pünkösd ünnepéhez, másfelől nem keresztény eredetű. A „pogány”, „népi”, helyi eredetű népszokások jó részéhez hasonlóan azonban a zöldág-hordás kapcsán is ismerünk keresztényiesített, keresztény tartalommal bővített vagy helyettesített elbeszéléseket. Temesvári Pelbárt latin nyelvű művében (1499) például a következő történetet olvassuk: „Ezen a napon a keresztényeknél miért szokás az ajtókat, a házak bejáratának környékét, hajlékaik kapuszárnyát zöldellő fák lombos gallyaival díszíteni? Azt válaszolhatjuk, hogy egyrészt történeti alapja van ennek a szokásnak, mert amint mondják, a pogányok Hieropolisban azt az utcát és a házat, melyben a közéjük érkező Fülöp apostol vendégként megszállt, gallyakkal jelölték meg, hogy másnap odagyülekezve ráronthassanak, és azon helyen megöljék. Mikor aztán másnapra virradva ezt véghez akarták vinni, látták, hogy az Isten angyala csodálatos módon a város minden házára ugyanolyan zöld gallyat tűzött, és így a házat nem tudták megkülönböztetni a többitől.” (Holl Béla fordítása, Lukács 2017. 153.)

 

Iancu Laura cikke teljes terjedelmében ide kattintva olvasható.