Énekes fohász esőért és a járvány megszűnéséért - A liturgikus évben rendszeresen visszatérő körmenetek

Április 25-e Szent Márk, illetve a búzaszentelés napja. A körmenetben felhangzó énekek szövege az általános könyörgések mellett az aktuális kéréseket is tartalmazza.

Minthogy most szárazság és járvány van, Juhász Katalin a BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos munkatársa az idevonatkozó énekszövegekből idéz néhányat. Az ének az írás végén elhelyezett linkre kattintva meg is hallgatható a szerző előadásában.

 

A körmenetek 

A körmenet énekkel, esetleg kultikus tánccal kísért, ünnepélyes, rendezett vonulás, amelyet már a pogány világ és az Ószövetség is ismert. Legfőbb funkciója a vallásosság közösségi kinyilvánítása, amelynek két fő típusa a hálaadó, illetve a valamilyen kéréssel az Isten felé forduló processzió.

 

Az első keresztény körmeneteket a 4. században, az üldözések megszűnését követően tartották. Rómában az ún. stációs liturgia része volt a körmenet, amely azt jelentette, hogy a pápai szentmise előtt a hívek egy közeli templomban gyűltek össze és onnan körmenetben vonultak a mise helyszínére (a stációs ).  Az 5. században már Európában is elterjedt a Jézus jeruzsálemi bevonulását megjelenítő virágvasárnapi körmenet, s a gyertyaszentelő körmenet is hamarosan a liturgia része lett, míg az úrnapi körmeneteket csak 1270-ben vezették be. A 4. században, a kisázsiai Antiochiában született híres egyháztanító, igehirdető Aranyszájú Szent János, konstantinápolyi püspök már említi az esőért végzett körmeneteket is. 

 

A liturgikus évben rendszeresen visszatérő körmenetek: gyertyaszentelő (február .), virágvasárnapi, keresztjáró (áldozócsütörtököt megelőző három nap), búzaszentelő (április 25.), úrnapi, föltámadási (Húsvét) körmenet, valamint a helyi egyházak, illetve templomok saját körmenetei (például Szent Jobb-körmenet, skapuláré). Körmenet rendkívüli események kapcsán, például esőért, természeti csapások, járványok elhárításáért, békéért, szentek közbenjárásáért, illetve hálaadásként is tartható. Különösen a tavaszi időben voltak szokásban a települést és annak határát megkerülő, könyörgő körmenetek.

 

 Jantyik Mátyás: Búzaszentelés (1899), OSZK, Digitális Képarchívum

 

1950–1989 között a templomon kívül tartott körmeneteket csak hatósági engedéllyel, illetve korlátozásokkal (rövidített útvonal, sötétedés előtti befejezés) lehetett megtartani. A rendszerváltozás óta az egyházközségek fokozatosan visszatértek a korábbi formákhoz, egyúttal alkalmazkodva a mai körülményekhez is.

 

A koronavírus járvány miatt idén a körmenetek is elmaradtak, vagy sajátos formában tartották meg azokat. Az Angyalföldi Szent Mihály Plébánia közössége például virágvasárnap egymástól biztonságos távolságban, maszkban, a templom körül tartotta meg a körmenetet, amit a hívek többsége nem a helyszínen, hanem az online közvetítésen át követett. Húsvét vasárnapján a feltámadási körmenet útvonalát kiterjesztették a teljes körzetre, viszont csupán ketten – Hodász András plébános atya és Kuzmányi István diakónus – vonultak végig az oltáriszentséggel, csengőszó mellett, és a hívek az út mentén, lakóhelyük közvetlen közelében fogadták a „menetet” – természetesen maszkban. Fotó: Zuggó Zsolt

 

Körmenet esőért és a járvány megszűnéséért

Az áldozócsütörtök (Krisztus mennybemenetelének ünnepe, húsvét utáni 40. nap) előtti ún. „keresztjáró napok” körmeneteire és a búzaszentelési körmenetre is jellemző, hogy ezek alkalmával a jó termésért, a megfelelő időjárásért, a természeti csapások, járványok elhárításáért könyörögtek a hívek.

A búzaszentelő körmenetet (Litania maior) április 25-én, Szent Márk evangélista ünnepén tartják. Zászlókkal, kereszttel, stációk bejárásával vonulnak a település határába, és a négy égtáj felé fordulva – megfelelő énekek (népénekek, zsoltárok, litániák) eléneklése, illetve evangélium-részletek felolvasása után – megáldják a sarjadó vetést. [A szokás történetéről és magyarországi (egyházzenei-liturgiai) sajátosságairól a fennmaradt ordináriumok elemzése alapján lásd Földváry Miklós István: A Litania maior és a Szent Márk-napi búzaszentelés szokása. Magyar Egyházzene 17. évf. (2009) 3. 343–360. Online: http://class-phil.elte.hu/sites/default/files/profilok/foeldvarymiklosistvan/A%20Litania%20maior%20%C3%A9s%20a%20Szent%20M%C3%A1rk-napi%20b%C3%BAzaszentel%C3%A9s%20szok%C3%A1sa.pdf]. Szokás volt, hogy a kihajtott gabonából néhány szálat hazavittek, és az állatoknak adták vagy az imakönyvükbe tették.

 

Juhász Katalin cikke teljes terjedelmében ide kattintva olvasható.