Mit jelent betegnek lenni és mit jelent meggyógyulni?

A test a lélek és az egészség kapcsolata az Északkelet-Szibériában élő jakutoknál -  A jelenlegi világjárvány jól rávilágít arra, hogy egy vírus terjedését nem gátolják meg a közigazgatási és kulturális határok.

 A koronavírus ugyanúgy megfertőzhet, megbetegíthet bárkit, függetlenül attól, hogy a világ mely pontján él. Azonban az, hogy a megbetegedést, és a tüneteket miképpen magyarázza, illetve a gyógyítás eljárásait és a gyógyulás folyamatát miképpen értelmezi egy-egy közösség, jelentős eltéréseket mutat. Mindezen eltérések alapja az, hogy miképpen gondolkodnak egy adott kultúrában az emberek a létezők csoportjairól valamint az, hogy mit gondolnak az emberi testről és a lélekről. Ha egy fertőzés biológiai ténye azonos is, a megbetegedés és a gyógyulás folyamata valamint a megelőzés és gyógyítás eljárásai eltérőek lehetnek. Erre a különbségre hozok példát az Északkelet-Szibériában élő jakutok között végzett sokéves terepmunkám tapasztalataira alapozva.

 

 A jakut néprajzkutatás egyik legtehetségesebb kutatójának, 
a 2020. április 6-án elhunyt Szergej Konsztantinovics Kologyeznyikov emlékére

 

Két történet, két beteg:

Mielőtt a betegségről, a testről és a lélekről alkotott jakut elképzelésekről szó esne, két jakutiai terepmunka-élményemet szeretném megosztani. Olyan élmények ezek, amelyek felhívták a figyelmemet arra, hogy a jakutok merőben másképp gondolkodnak a betegségekről, valamint az emberi testről és a lélekről, mint ahogy az a hazai közgondolkodásban általános. 2004 nyarán egy 200 lelkes kis jakutiai falutól nem messze (mintegy 40 kilométerre) elterülő kaszálóra mentünk ki két jakut barátommal motorkerékpáron.

 

Nagyításhoz kattintson a képre!

 

A kaszálón a frissen vágott széna, és a szálló virágpor rögtön előhozta minden allergiás tünetemet. Fújtam az orrom, égett a szemem és alig kaptam levegőt. Mivel több, mint egy hétre érkeztünk a kaszálóra, ezért felkészülten benyúltam a hátizsákomba, hogy elővegyem az allergia-gyógyszeremet. Ám a hátizsák oldalzsebe üres volt, a gyógyszert a faluban hagytam.  Tolja és Pása, a két útitársam, akikkel együtt töltöttem volna halászattal, kaszálással valamint interjúk készítésével az időt, látták rajtam, hogy valami baj van.

 

 Nagyításhoz kattintson a képre!

 

Mikor elmondtam, hogy mi a gond Pása azonnal megnyugtatott:

- Persze, a gyógyszer is használ, de minden fejben dől el!

- Hogyhogy? – kérdeztem vissza.

- Hát úgy, hogy a betegség nem a testet támadja meg, hanem mindenedet. Vagy a testedben győzöd le, vagy itt. – és a fejére mutatott. – Tudod, valójában a tested is egy lélek, és lelked is egy test.

Ezt a párbeszédet akkor még nem értettem egészen pontosan, de mindenesetre igyekeztem nem gondolni az orrfolyásra, többet halászni és kevesebbet kaszálni a réten. Az egy hét pedig meglepően könnyen el is telt.

 

Mészáros Csaba cikke teljes terjedelmében ide kattintva olvasható. 

 

A fenti képeket a szerző készítette.