„Hogy vagy? [...] Mi elég jól vagyunk, mint lehetünk e fonák világban – s mint lehet az, ki megszokta veled együtt lakni, te lelkem élete! s oly soká kéntelen nélkülözni a te életadó társaságodat.”

Távolság és közelség Kriza János és Füzi Borbála leveleiben

A 19. században is számos olyan helyzet adódhatott, amely egymást szerető emberek időszakos és szükséges, de akár hónapokig tartó és kényszerű távolságát hozta magával. Ezek egyike volt az, amikor valaki olyan betegségben szenvedett, amelyre az orvosok fürdőkúrát javasoltak. Ez azt jelentette, hogy a beteg személy egy-két hónapot (többnyire nyáron) valamelyik közeli-távoli település fürdőjén töltött, és ez alatt az időszak alatt a szeretteivel csupán levelek útján tartotta a kapcsolatot.

 

Kep 2  

 Nagyításhoz kattintson a képre!


Egy ilyen esemény és az ennek nyomán létrejövő levélváltások a kutatók számára azért fontosak, mert azoknak a személyes kapcsolatoknak a tartalmát, mélységét, bensőségességét vagy távolságát is valamelyest láttatni engedik, amelyekről egyébként (ha az illetők mindig azonos helyen tartózkodnának) nem maradna fenn írásos lenyomat.


Nagyításhoz kattintson a képre!

A népköltészeti gyűjtéséről ismert erdélyi unitárius püspök, Kriza János és felesége, Füzi Borbála 1842-ben házasodott össze Kolozsvárott. Kapcsolatuk meghittségéről, arról a szeretetről, amellyel egymást és gyermekeiket körbevették, néhány szerencsésen fennmaradt levélből tájékozódhatunk, amelyet Kriza János küldött Füzi Borbálának 1851 és 1855 nyarán, amikor felesége a tordai fürdőhelyen kúráltatta magát, illetve amelyeket Füzi Borbála írt férjének 1864 augusztusában a korondi fürdőre.

Kriza János egyik levelének bevezető soraiban a távol lévő szeretett nő alakja az ő hiányzó másik feleként jelenik meg:

„Kérdéd hogy élek? De hogy is jöhetsz te ilyen kérdésre, midőn képzelheted, hogy nálad nélkül csak fél ember vagyok, te vagy az én kiegészítőm.” (1851)

Évekkel később ugyanezt az érzést fogalmazza meg, amikor tordai látogatásának elmaradásáért kéri feleségét, hogy a házigazdái előtt mentse ki:

„S ki fogsz engemet menteni Fekete néniék kedves háznépe előtt is, mert tudom, hogy mindamellettis, hogy hárman vagytok ott, engemet negyediket is szívesen eltűrtek volna, annálinkább, mivel én Veled csak egy test vagyok, tehát tulajdonképpen nem szaporodott volna a szám.” (1855)

A mindenkinél jobban szeretett személlyel való együttlét hiánya válik még hallhatóbbá a levelek búcsúzásaiban:

„Téged pedig fiaimmal együtt össze-vissza csókollak ölellek, de hajh! csak láthatlan karokkal. Építsed szorgalmatosan egészségedet, s gondolj olykor olykor Édes Arám, lelkem forrón szerető Krizádra is.” (1851)

„Vagyok és maradok kifogyhatatlan lángolással Neked lelkemnek lelke örökre szerető férjed.” (1851)

Leveleikben mindketten kifejezik, hogy bár nem volna hőbb vágyuk, mint egymást látni, mégis lemondanak erről, és vállalják a másiktól való elzártságot annak érdekében, hogy szerettük jobb egészségben térhessen haza:

„Egyébaránt ha még egésségedre nézve üdvösnek látod, s kényedre maradhatsz, abba is beléegyezem, csakhogy tudjalak, és aztán lássalak is egészen felvidorulva, felépülve, mint egy bájos tündér lényt. Tisztelünk csókolunk titeket az illedelem szabályai szerint, illetőleg értve mindenkit, mint a szokás és divat hozza magával. Téged pedig, titkon és nyilván csókol és ölel módnélkül a te szerető Krizád.” (1855)

„Ara kérlek maradgy még lelkem ha veszed észre hasznát pedig oljan rég nem látalak, hogy bizon némelykor aszt hiszem hogy soha el nem telik az az idő mit nélküled kel tőltenem adig is még ölelhetlek [...] ezer meg ezerszer csokolva vagyok a sirig téged igazán s foron szerető nőd a te Birid.” (1864)

Bár kevés levél maradt fenn, de a datálásból úgy tűnik, hogy bizonyos napokon akár több levelet is küldhetett Kriza feleségéhez, s általában is feltehetően viszonylag sűrű levélváltás zajlott közöttük. A szeretett személytől való távolság felerősítette, megerősítette és rögzítésre késztette a másik iránti érzelmeikről gondolkozó házaspárt. Hogy a kimondott érzés fontos lehetett évtizedekkel később is, jelzi, hogy a leveleket halálukig megőrizték, s azok csak később kerültek közgyűjteménybe, illetve magántulajdonba.

                                                                                                                                                                     

                                                                                                                                                        Szakál Anna

 

Felhasznált archivális források:

Kriza János levelei Füzi Borbálához. Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattár, V 5483/3. (6 levél)

Füzi Borbála levele Kriza Jánoshoz. Magántulajdon, Sütő-Nagy András, Budapest. (1 levél; A levél digitalizált másolatban a Magyar Unitárius Egyház Kolozsvári Gyűjtőlevéltárában is megtalálható.)