A kiadvány a Documentatio Epica sorozat 2. kötete (szerkeszti: Magyar Zoltán), melyben egykori számadó juhászok vallanak mindennapjaikról. Az új kiadvány intézetünkben megvásárolható.

E könyv lapjain egykori számadó juhászok vallanak életükről. Az Osztrák-Magyar Monarchiában születtek, bejárták csaknem az egész országot, sőt még azon túli területeket is, Horvátországtól az Alföldön át a Bakony aljáig. Voltak uradalmi, községi és „magatarti” juhászok, 1945 után pedig lakóhelyükön, – Niklán és Faddon – építették a szocializmust a helyi TSZ-ben, illetve Állami Gazdaságban. Marosi Ferenc családi gyökerei Németországig nyúlnak, felmenői a 18. században települtek Tolna megyébe. Az uradalmi gazdaságokban akkortájt német földről egyre inkább elterjedő merinó birka mellé kellett a hozzá értő pásztor is. Marosi Ferenc családjában generációkon át öröklődött a pásztoréletforma és tudomány, amelynek ő is mestere volt, amint az változatos életútjából kirajzolódik. Erdélyi József sok szállal kötődött a Marosi családhoz, hiszen fiatalon Marosi Ferenc édesapjának volt a bojtárja. Családja tősgyökeres Tolna megyei, Faddon született, és idős korára visszatért szülőfalujába, de addigra már uradalmi juhászként az egész országot bejárta. Elbeszélései Sinka István világát idézik. Megismerhetjük belőlük az egykori uradalmi cselédek mindennapjait, a gyógyító füveket és a birkák betegségeit, a pásztorok öltözetét, valamint megelevenedik előttünk a hajdani Dél-Dunántúl betyárvilága is. Mindketten igyekeztek tisztességgel, becsülettel helytállni a történelem forgatagában. Talán nem túlzás azt mondani, hogy számos honfitársunkkal együtt ők is a hétköznapok hősei voltak.