„Ahhoz túl rövid egy ember élete, hogy megtapasztalja, változik-e az erdő!” - etnobiológiai terepmunka Mongóliában.

A három éve zajló, a mongol pásztorok hagyományos ökológiai tudását feltáró kutatások az idei évben az erdőhasználat és a népi termőhelyismeret kérdéseire helyezték a hangsúlyt.

Az MTA BTK Néprajztudományi Intézetének (Babai Dániel), az MTA ÖK Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének (Molnár Zsolt, Ulicsni Viktor), az ELTE BTK Mongol és Belső-ázsiai Tanszékének (Avar Ákos, Éliás Boglárka), valamint a Mongol Tudományos Akadémia Általános és Kísérleti Biológia Intézetének (Gantuya Batdelger) munkatársai Molnár Ábel botanikussal idén harmadik alkalommal keresték fel a Hűvös-Gilád folyó völgyét (Északnyugat-Mongólia, Hövszgöl megye, Bajandzürh és Arbulag járások határa). A kutatás célja az erdőssztyepp-zónában élő pásztorok hagyományos ökológiai tudásának és természeti erőforrás-gazdálkodásának vizsgálata volt. A 2018. júliusában végzett terepmunka elsősorban a mongol pásztorok növényismeretét, a növényekhez kapcsolódó termőhely-ismeretet, valamint az erdőhasználatot, az erdőkhöz kapcsolódó vegetációdinamikai folyamatok megismerését tűzte ki célul.

Mongolia MA 097 resize

A terepmunka során tíz, a Hűvös-Gilád folyó völgyében élő családdal készítettünk interjúkat a családfők, pásztorok által ismert és megnevezett növényfajok (kb. 140) termőhelyi igényeiről, valamint az erdőről és az erdőhasználatról, az erdőtípusokra, erdődinamikára, az erdő felújulására vagy a fahasználat szabályaira vonatkozóan.

Mongolia MA 099 resize

A mongol pásztorok jól ismerik a táj, különösen a legelők növényvilágát, az egyes növényfajok szerepét a tenyésztett állatok (juh, kecske, szarvasmarha, jak, ló) táplálkozásában, ahogy a gyógynövényeket vagy a mérgező fajokat is. Ökológiai tudásuk nemcsak a fajok felismerésére és hasznosítására, hanem a különböző növényfajok termőhely-preferenciájára is kiterjed. Ennek a legeltetési rend kialakításában, a fontos fajok hatékony megtalálásában van szerepe.

Mongolia MA 175 resize

Az erdőssztyepp-övben - ahol a terepmunka zajlik - a gyepek meghatározók, de a hegyek déli lejtőin többnyire erdőket találunk. Ezeket jellemzően a szibériai vörösfenyő (Larix sibirica) uralja. Az erdőkkel kapcsolatosan elsősorban a fahasználat szabályai és az erdődinamika összefüggései tanulságosak: fát az erdőben csak akkor szabad kivágni, ha valakinek épületfára van szüksége – akkor is csak ősszel vagy télen, amikor a gazdaszellemek már nincsenek az erdőben. A kisebb erdőfoltokban (árvaerdők) egyáltalán nem szabad fát kivágni, ahogy a nagyobb erdőállományok szegélyében sem. Tűzifának csak holtfát lehet az erdőben gyűjteni. Ezek a szokások erdődinamikai szempontból is érdekesek, az erdei mikroklíma megóvásával az erdőfelújulást segítő tiltások rendszere egy olyan környezetben szabályozza az emberi haszonvételt, ahol a fák számukra szélsőséges körülmények között próbálnak túlélni.